Spanyol fogasponty

Spanyol fogasponty
Felül hím, alul nőstény
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii) Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei) Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii) Rend: Fogaspontyalakúak (Cyprinodontiformes) Család: Ikrázó fogaspontyok (Cyprinodontidae) Nem: Aphanius Nardo, 1827 Faj: A. iberus
Tudományos név
Aphanius iberus (Valenciennes, 1846)
Elterjedés
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Spanyol fogasponty témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Spanyol fogasponty témájú kategóriát.

A spanyol fogasponty (Aphanius iberus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának fogaspontyalakúak (Cyprinodontiformes) rendjébe, ezen belül az ikrázó fogaspontyok (Cyprinodontidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

A spanyol fogasponty az édesvízű tavacskák, árkok és mocsarak lakója, ritkábban brakkvízben, Kelet- és Dél-Spanyolországban és az észak-afrikai partvidéken (Marokkó, Algéria) is megtalálható.

Megjelenése

A hal teste henger alakú, oldalról csak kevéssé összenyomott, feje felülről lapított. Szájnyílása kicsi, rézsút felfelé irányuló. Állkapcsai apró, háromhegyű fogakkal ellátott. Pikkelyei nagyok, 26-28 egy hosszanti sorban; oldalvonala nincs. A csaknem farokállású hátúszó 9-10, a farok alatti úszó 9-10 sugarú; zsírúszója nincs; farokúszója lekerekített. A hím oldalán 15 keskeny, világoskék keresztsáv van; háta olajzöld, oldalai a kékeszöldtől a kékig változnak, hasa fehéres. Farokúszója sötétkék, 3-5 világos keresztsávval és világos szegéllyel; hát- és farok alatti úszója sötét, világos pettyekkel, a hátúszó szegélye világoskék. A nőstény az olajzöldtől a kékeszöldig változhat, oldalán barna foltokkal; valamennyi úszója világos áttetsző. A hím testhossza legfeljebb 6 centiméter, a nőstényé 8 centiméter.

Életmódja

A hőmérséklet-változásokra és a víz alacsony oxigéntartalmára nem érzékeny. Tápláléka planktonrákok, rovarlárvák, vízre hullott rovarok és algák.

Szaporodása

Április és augusztus között ívik. Igen nagy ikráit (körülbelül 200 egy nősténytől) élénk nászjátékot követően növények közé, a vízfelszín közelében rakja le. A kelési idő 6-8 nap. Egyéves kora végén ivarérett.

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. október 5.)
• Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8